|
Meditáció otthonra |
|
Kolozsvári magyarverés jógi szemmel - Interjú! |
|
„Minél mélyebb árkot hasít lényetekbe a bánat, annál több öröm befogadására lesztek képesek.” K.G.
„...egyetlen levél nem sárgulhat el az egész fa tudomása nélkül, Azonképpen a gonosztevő sem cselekedheti a rosszat mindegyikőtök rejtett szándéka nélkül. Egyetlen menetben haladtok istenlényetek felé. Ti vagytok az út és az utazók. És amikor egyikőtök elbukik, a mögötte haladókért bukik el, hogy figyelmeztessen a kőre, melyben elbotlott. Igen, és azokért bukik el, aki előtte járnak; akik gyorsabbak voltak, és lábuk biztosabb, ám a követ el nem távolították.” a két idézet, Kahlil Gibran , A Próféta című könyvéből származik
A mostani interjúban, két határainkon túl élő jógi társammal fogok beszélgetni. A témánk, a nem is olyan távoli, kolozsvári magyarok megveréséből indult ki.
Szia Bea, szia Áron! Gondolom Ti is hallottatok az eseményekről, hiszen ott éltek, milyen volt a visszhangja kint ezeknek a veréseknek?
Á: Szia András! Tudomásom szerint az idén legalább 2 bejelentett „magyarverés” történt, az egyik épp március 15.-én (akkor nem tartózkodtam az ország területén), a másik is valamivel később, tavasz táján. Ezekről elsősorban egy újság portáljáról tudok, másodsorban a szüleim szokták közölni. A verések általában felzúdulást és felháborodást keltenek a magyarokban, legtöbbször a kiinduló ok tényleg csak annyi, hogy más nyelven beszélünk az utcán, és ezt valami miatt nem veszik a románok jó néven. Eléggé barbár megnyilvánulások. Áron ->
B: Szia. Hát igen, kicsit kényes a téma, de nagyon örülök, hogy egyáltalán felmerült a kérdés, hogy mi ezzel hogyan élünk együtt. Igen, Kolozsvár jó színhely a nemzetiségi kérdéseket illetően, egyrészt azért mert összesen kb. 110 ezer magyar és román egyetemista van, tehát elképzelhető, hogy olykor kialkulnak konfliktusok. Az érintettek elsősorban fiatalok, és főleg olyanok, akik éjszakai szórakozóhelyekre vagy focimeccsekre járnak.
Egy barátom mesélte, hogy Március 15.-ei ünnepséget követően Nagyváradon beültek egy pub-ba. Arra lettek figyelmesek, hogy mindenki széles mosollyal az arcán nézi az Árpádsávos zászlót és a “Hai Dinamo-t!” kiabálja (ford. „Hajrá Dinamó!” – Dinamo Románia egyik legnagyobb focicsapata, akinek szintén piros, fehér csíkokkal a szimbóluma). Szerencséjük volt, hogy épp Dinamo szurkolókkal találkoztak, máskülönben biztosan lett volna egy-két megjegyzésük.
Kolozsváron nagyon erős, sokkal erősebb a focidrukkolótáborhoz tartozás mint a nemzetiséghez, habár összefügg, mert a magyarok mind az egyikbe tartoznak, míg a másikba csak románok, szóval ha megvernek akkor azért vernek meg, mert CFR-es (CFR – Kolozsvár egyik focicsapata) vagy, de onnan tudják, hogy CFR-es vagy mert magyarul beszélsz, tehát tulajdonképpen ugyanaz. Viszonylag ritka, de elég durvák ezek az összetűzések, de ezek általában mind éjszaka történnek.
Négy év egyetem után én egyszer kerültem ilyen kényes helyzetbe, amikor éjszaka mentem haza egy barátnőmmel és beszélgettünk a székelyruháról. Előttünk megállt egy autó, kiszállt belőle három pasi, ittasak voltak és románul mondták, hogy mi CFR-esek vagyunk. Hát persze én és a foci! Párhuzamos vagyok vele, biztosan hallották, hogy magyarok vagyunk meg hát oldaltáskás és sportcipős, smink nélküli román lányt este ritkán lát az ember. Aztán úgy finoman meglökték a barátnőm és beszóltak. Ez van este meg éjszaka, de nappal soha nem hallottam, láttam vagy olvastam, hogy történt volna valami. Lehet azért, mert nappal még nem ittasok az emberek és nem csak lézengő egyetemisták járnak az utcán.
Benne van a levegőben, ez a román-magyar ellentét, vagy csak szélsőséges példáknál mutatkozik inkább meg?
B: Hm... Az van, hogy a kisebbség, mi magyarok már eleve úgy viszonyulunk a dolgokhoz Romániában, hogy mi vagyunk a kisebbség és nekünk kell alkalmazkodni és bebeszéljük magunknak, hogy most biztosan kinéznek minket, mert magyarok vagyunk, ha egy hivatalos helyre, vagy egy többségében román helyre kell menjünk. De ez nem így van. A románok, az erdélyi románokra értem, mert a havasalföldieket és a moldvaikat nem ismerem, barátságos, nagyon hívő nép. Ha jól tudsz románul és barátságosan viszonyulsz valakihez, akkor kizárt dolog, hogy bármiféle konfliktusba keveredj. Nem érzem úgy, hogy benne lenne a levegőbe a román-magyar ellentét. Bea ->
Az, hogy 110.000 fiatalból időnként néhány konfliktusba keveredik és azoknak is csak egy része, nemzetiségi kérdés miatt alakul ki, tehát a probléma szerintem nem ez, hanem az, hogy a fiatalokban nincs kialakulva a jövendő kép, nincs életforma. Azt hiszik, most itt elsősorban az egyetemistákról beszélek, hogy az a tuti, ha elmennek esténként bulizni, jól berúgnak mert az úgy vagány, aztán megismerkednek egy fiúval/lánnyal, vagy ha nem akkor hazafele eltörnek egy pár sörösüveget, minél többet káromkodnak annál nyerőbbek a lányoknál, másnap ha süt a nap elmennek az egyetemre, ha nem akkor meg otthon délután 2-kor felkelnek és letöltenek egy filmet. Nincs életcél és nincs egy életmód. Addig amíg nem kapják meg az önmegvalósítást addig nem is fogják tudni elfogadni azt, hogy az élet nem csak ezekből az élvezetekből áll.
Á: Szerintem a levegőben mindig is érezni lehetett az ellentétet a két nép között. Ez nem jelenti azt, hogy minden egyes magyar egyén „utál” minden románt és fordítva, de kollektív szinten érződik egy feszültség.
Személy szerint ritkán kerültem olyan helyzetbe, hogy ezek a dolgok megnyilvánuljanak.. habár egyszer bedurvult a helyzet (kemény összeszólalás), eléggé rég volt, akkoriban még kocsmáztam, a részletekre nem térnék ki, de így utólag belátom, hogy semmivel sem voltam különb a másik egyénnél. Ilyen vagy ehhez hasonló helyeken – akár környékén – könnyedén megtörténnek kellemetlen dolgok és eléggé elfajulhatnak. Most már nem vagyok az éjszakai élet híve, a bunyók-verések többsége pedig akkor történik. Az egyetem ideje alatt például nem volt semmi gondom sem diákkal, sem tanárral.
Szerintem függ attól is, hogy ki milyen rétegben mozog, milyen közösségbe tartozik, családi nevelés, mennyire toleráns stb. Egy személy cselekedetéről nem kellene egy egész népet hibáztatni, gyakran ez történik, és ez ad súlyt az egésznek, a kis hógolyót addig hempergetik, amíg már senki sem képes felemelni.
Naponta gyakoroljátok a Sahaja Jóga meditációt, jártok a közös programokra is, ott lehet érezni ezeket a jelenségeket?
Á: A sahaja jóga közösségben az ilyen nemzeti kérdések-érzelmek értelmét veszítik. Szinte teljesen mindegy honnan jössz, mi a háttered, mi az anyanyelved, mivel tudjuk, hogy mindenki ember, egyenlőként voltunk teremtve, mindenkiben ott a lélek.
B: Soha. Soha nem volt erre példa. Kolozsváron a meditáció a közös programokon románul zajlik, 7-en vagyunk a közösségben magyarok, de még legalább 10-en vannak akiknek egyik szülője magyar vagy többé-kevésbé tud magyarul. De így kényelmesebb, mert mindenki tud románul.
Nagyon kedvesek az emberek a közösségben, de ez természetes, hisz a Sahaja Jóga univerzális, globális. Nem tesz különbséget a nemzetiség, bőrszín vagy foglalkozás között. De a Sahaja Jógában nem is a kommunikáció a legfontosabb, hanem a vibrációk és azok univerzálisak.
Szóval akkor a meditáció feloldja az ilyen feszültségeket?
B: Szerintem, aki eljut egy Sahaj programra, annál már nem merülnek fel ilyen kérdések. Az azért megy, hogy kikapcsolódjon és feltöltődjön, tehát szóba sem kerülhet az előítélet. De biztos vagyok, hogy segít leküzdeni a feszültséget, a szorongást vagy akár az aggodalmat. Csak a megfelelő csatornán/csakrán kell dolgozni, és sok sok akarattal minden hiba korrigálható.
Á: Ha a szív megnyílik, akkor az egyből észlelhető, a szeretet és együttérzés sokkal fontosabb annál, hogy kit hogyan hívnak, milyen nemzetiségű, milyen a bőrszíne, mi a munkahelye meg ehhez hasonlók. Természetesen ahhoz, hogy ezt elérjük kell egy kis idő, mivel kezdetben én is jobban szerettem volna anyanyelvemen hallani a sahaj programokat, aztán rájöttem, hogy a nyelvnek nincs sok köze a meditációhoz, mivel olyan egyszerűek a fogalmak, elég alapszinten érteni románul s lehet boldogulni. Csak az elménk okoskodik mindig, az előítéletek, elvárások, amik meditációban szépen lebomlanak, ha engedjük, és helyüket a szeretet, megértés, nyugalom cserélik fel.
Mélyebb meditáció után pedig egyformán szeretünk mindenkit, teljesen megszűnik a dualitás, bomlanak a sablonok, akkor már nem létezik sem román, sem magyar, sem olasz, sem francia, a kategóriák és a beskatulyázás értelmét veszítik
Tudom hogy nálatok nagyon sokan gyakorolják a Sahaja Jóga meditációt, legalábbis többen mint Magyarországon. Hogy megy nálatok, szoktatok figyelni az ilyen, és ehhez hasonló társadalmi jelenségekre? Mit tudtok vele kezdeni?
Á: Ha a verésekre gondolsz, akkor a hír előbb utóbb eljut hozzám is. Attól függ milyen állapotban kapom meg, ha épp dolgozom és meg van terhelve a mentálom, akkor negatívan érint és bennem is indulatot kelt, de hamar meg is nyugszom. Nincs mit kezdenem vele, igyekszem megbocsátani mindent, még akkor is ha nem én voltam az alany, de érintett. Nem szövök gondolatokat, igyekszem mindent Istenre bízni.
A közösségben ha szó kerül róla, természetesen nem helyeselik a történteket, az erőszak és a fanatizmus sosem vezetett jó irányba.
B: Mindenképpen próbálom, hogy ne folyásoljanak be, néha sikerül néha nem. A barátaim többsége nagyon büszke, hogy magyar, ami valahogy azzal egyenlő, hogy utálni kell a románokat. A szociológia (társadalomtudomány) egyetemen négy éven át tanították, hogy figyelni kell a társadalmi jelenségekre. Újságot kell olvasni, híradót kell nézni, figyelni kell a politikai kampányokra, az exit-poll adatokra, a státusra stb. Hm... nem mondom, hogy nem érdekelnek, mert érdekelnek, csak próbálom, hogy ne folyásoljanak be.
Hogyan látjátok Romániában az emberek viszonyát a meditációhoz?
B: Nos, a románok alapjában véve nagyon vallásosak. Ha az imádkozást is meditációnak tekintjük akkor nagyon jó arányt kapunk. Nagyon sok MISA-s (Lényünk Beolvadása az Abszolútumba Mozgalom) van, a Bivolaru féle hatha jóga, nem tudom pontosan a számuk, de nagy tömegek vonulnak le minden nyáron a tengerpartra, ahol különböző programjaik vannak. Ezenkívül n+1 jógatípus és ezotérikus kiállítás, tanfolyam, stb. De a közvélemény még mindig az, hogy inkább aludjál, mint meditálj mert az biztosan pihentet :).
Az én példám sajnos azt igazolja, hogy az emberek még nem tudják elfogadni vagy nem tudják felfogni a meditáció hasznát. Az egyetemista társaim felesleges időpocsékolásnak tartják, nem tudják elfogadni Shri Matajit, ahogy a szüleim sem. Anyukámnak bárhogy magyaráztam, attól fél, hogy elhagyom a vallásom és szektába kerülök.
Á: Ez eléggé érdekes. Az emberek többsége nem hisz az egészben (ez még világszerte így van), vagy egyszerűen fogalmuk sincs arról, hogy mi a meditáció, de már elítélik. Sokakban szerintem ott a félelem, jaj mi lesz ha becsukom a szemem, vagy inkább gyorsan elfoglalják magukat hétköznapi tennivalójukkal, mintha az mindennél fontosabb lenne és nem is akarnak tudni a meditációról, elzárkóznak teljesen...
Más dolog ha konkrétan a Sahaja Jógáról van szó. Sajnos Romániában a MISA szervezet bevéste magát a kollektív tudatba botrányaival és ha jógáról van szó, akkor egyből azzal azonosítanak mindent a hétköznapi emberek, ami pedig nem helyes, hisz a Sahaja Jógának semmi köze a tantra jógás szexuális kapcsolatokhoz-”gyakorlatokhoz”, amit a MISA jónéhány tagja művel.
Ha valaki igazi kereső, akkor biztos találkozik a Sahaja Jógával előbb utóbb és a különbséget észreveszi. Néhány városnapon és különböző rendezvényen részt vettünk és elég sok ember kapta meg az önmegvalósulást, a nyitott emberek örömmel érdeklődnek, viszont belőlük kevesen jönnek el programra (vagy talán senki sem).
Végezetül, mit üzennétek a hírlevél olvasóinknak? Vannak köztük Romániából is ám! :)
B: Én úgy képzelem el az életet mint egy tökéletes dobókockás party-t, amely több játszmából áll. Van amikor nyerek, van amikor kimaradok, van amikor vissza kell lépjek 5 lépést és van amikor vesztek. De nem ez a lényeg, a fontos az, hogy ettől függetlenül jól érezzem magam mindvégig. Mi, Sahaja jógik már tudjuk a játékszabályokat, a feladatunk, hogy megmutassuk másoknak is, hogy az életet hogyan kell játszani. Ha szeretből cselekszünk és célunk másokon segíteni, akkor segítve vagyunk. Nem elég ha mi köszönjük szépen jól elvagyunk mint a befőtt, sőt az sem ha mi jó jógik vagyunk, SEGìTENÜNK KELL másokon, hogy mindenki élvezhesse ezt a csodálatos játékot.
Á: Szerintem érdemesebb programra járni és nem csak passzívan, egyedül meditálni (tisztelet a kivétel), hisz a Sahaja Jóga kettős fejlődést jelent: egyénit és kollektívet. A meditációt pedig érezni kell, át kell élni, van itt egy finom csapda, ténylegesen meditálok, vagy csak azt hiszem hogy meditálok?! Erre egyedül nehezebb rájönni. Természetesen nem kell erőltetni semmit sem, mindennek eljön a maga ideje, ezért spontán a sahaj :) Kitartás, a türelem rózsát terem.
Bármilyen véleményed, vagy kérdésed lenne, Beához, vagy Áronhoz, akkor küld el a mi címünkre, és leveledet továbbítjuk számukra! |
|
102 |
|
Meditáljunk Együtt
Meditációval, spiritualitással és hasonló érdekességekkel foglalkozó hírlevelünkre feliratkozhatsz itt:
Véleményedet, kérdéseidet ne tartsd magadban, írd meg nekünk:
|
