Nem
mind arany ami fénylik!
3.
Okkult
tudományok
G.V. Subbaramayya professzor elmesél egy történetet az egyik cikkében amelyben az önmagától megnyílvánuló Isteni Erőről, cselekvésről ír („Automatic Divine Activity”):
- a professzor két éves kislánya nagyon beteg volt, ezért elment az arunachalai szenthez, Shri Ramana Maharishihez és megkérte, hogy gyógyítsa meg a lányát.
Shri Ramana
Maharshi
(1879 –
1950)
Shri Ramana látszólag teljes közönnyel fogadta a professzor kérlelését és nem szólt egy szót sem.
A professzor csalódottan és haragosan hazatért, ahol viszont legnagyobb meglepetésére a kislánya már sokkal jobban volt és rövidesen teljesen felgyógyult a betegségéből.
Később amikor újra találkozott Shri Ramanával megkérdezte tőle, hogy korábbi látogatása alkalmával miért nem gondolt vagy tett valamit ezért a kis ártatlan lányért, hogy meggyógyítsa és a válasz rögtön érkezett is.
- „ Akár csak a gondolata is annak, hogy meg kell menteni egy kislányt nem más mint sankalpa (vágy), és annak akinek vágyai vannak az nem igazi jnani (önmegvalósult lélek).
De valójában az igazi jnani számára feleslegesek akár az ilyen gondolatok vagy vágyak is, mert abban a pillanatban, hogy figyelme ráirányul valamire az Isteni Erő magától kezd el működni és véghezviszi áldásos munkáját!”
Shri Ramana később bővebb magyarázatot is adott erről az Isteni Erőről:
- „Az egyik Szent Könyvben (Halasya Mahima) egy külön fejezet foglalkozik a nyolc siddhivel. Többek közt leírja, hogy Shri Shiva soha nem ad a hozzá fordulóknak adományként (boons) ilyen erőket, mert szerinte az igazi bhakta nem veszteget egyetlen gondolatot sem az ilyen fajta előnyökkel kapcsolatban. Egyébként is azoknak, akik ilyen erőkkel rendelkeznek szükségük van közönségre akik megcsodálhatják különleges képességeiket, retteghetnek tőlük vagy teljesen kiszolgáltatják magukat az ilyen személyeknek.
Mindkét oldalon viszont hiányában vannak a jnananak, azaz a megvilágosodott tudatnak. Az atmant, az Önvalót kell megvalósítani, ez minden igazi Keresésnek a célja. A megvalósított Önvaló magába foglalja az összes shaktit, ganapatit, siddhit is.
Egy észak indiai látogató megkérdezte Shri Ramanától, hogy ha a jnani rendelkezik automatikusan ezekkel az erőkkel, akkor hogyan használja őket?
- „Ki a jnani? Ha ő a test, akkor az erői a többi test részére nyilvánulnak meg. De ha ő nem más mint a tiszta és megvalósult tudatosság, akkor hol lesznek ezek a siddhik és ki az aki megnyilatkoztatja ezeket?
A jnani és a bhakta nem vágyik és nem dolgozik ezekkel az erőkkel, az első azért mert tudja, tapasztalja, hogy ő egy a mindenséggel, a második azért mert tudja, hogy Isten végez minden munkát a számára. Esetünkben ezek az erők olyanok mint a testük árnyéka, velük vannak mindig de lényegtelenek.
Egy bölcs számára az a legnagyobb erő, amikor a világ négy sarkából emberek ezrei jönnek szerény hajlékába és spirituálisan megváltozva távoznak, átitatva a jnani tiszta lényével és tudatosságával amelytől életük megváltozik mindörökre.
A jnani számára a legnagyobb siddhi az Önmegvalósulás, az Atma Sakshatkara, amely ha beteljesül akkor megszűnik minden egyéb út, megszűnik a tudatlanság ösvénye.
Egyes hamis guruk azt hangoztatják, hogy „csodákra” mindig szükség van, mert ezek által erősítik a követők hitét, azonban mindig kitérnek az elől, hogy megválaszolják azt a kérdést, hogy honnan is származnak ezek a képességek, vagy milyen erőket használnak a „csodák” létrehozására.
Az ilyen csodák által táplált hitnek nincs köze sem Istenhez sem az igazi spiritualitáshoz, sőt időnként mindig újra és újra megköveteli az újabb císodát azért, hogy megerősíthesse e rozoga építményt, amely csak idő kérdése és egyszer végképpen összeomlik, szomorúságba, depresszióba sőt önpusztításba rántva a valamikor talán igaz keresőt.
˜ ˜ ˜ ˜ ˜ ˜ ˜ ˜ ˜ ˜ ˜ ˜ ˜ ˜
Meditáljunk
Együtt
Meditációval,
spiritualitással és hasonló érdekességekkel foglalkozó hírlevelünkre
feliratkozhatsz itt:
Véleményedet,
kérdéseidet ne tartsd magadban, írd meg nekünk:
Ha tetszett
weboldalunk, küldd tovább barátaidnak, kollégáidnak!